Baski

Az ormánsági elfeledett falu története

a Baranyai Református Egyházmegye Levéltárának dokumentumai alapján

 

Baranya megye déli részén, a Dráva-parton, Sellye és Vajszló között, az Ormánságnak elnevezett tájegység közepén keresendő a régebbi térképeken ez a történelmi név: Baski.

250 esztendővel ezelőtt még létezett ilyen nevű település a mai Piskó és Lúzsok települések között. Földrajzilag mély fekvésű terület; fehér Ormánság. Környéke a baranyai reformációnak bölcsője; egyik első területe. Az ellenreformáció nem ért el erre a vidékre, amelynek oka elsősorban a megközelíthetetlen falvak, az utak rossz állapotában keresendő. Zaláta, Piskó, Lúzsok, Kemse falvak népe a talpas ház mintájára épült, görgőkön szállítható, Baski faluban épült, torony nélküli fatemplomba- oratóriumba járt istentiszteletre. A Baski egyház adatai 1769-től vannak meg. Régi- emlékezetre épített- feljegyzés szerint az első baski prédikátor Vácról érkezett. A környéken levő leszármazottjai a Váciak. A község 1786-ban keletkezett tűzvészben teljesen leégett. Nem építették fel újból, de nem is települtek a közelébe jó fekvése ellenére sem, mert a falu határa az akkori Baranya-Somogy Vármegyéket elválasztó mezsgyére esett, és így mindkét vármegye jogot formált arra, hogy a jobbágyokat robotra hajtsa. A robotra hajtott jobbágyok annak a vármegyének szolgáltak azon a napon, amelyiknek az emberei reggel előbb odaértek a faluba, vagy pedig erőszakosabbak voltak. A tűzvész után Baski falu lakosai a még megmaradt dolgaikat Piskóra költöztették, s ott építették fel házaikat és az első piskói fatemplomot. Baski település neve hamarosan feledésbe merült. A zalátaiak ezután nem Piskóra, hanem Sellyére jártak református templomba. A luzsokiak pedig Baranya Vármegye felé húzódtak: Vajszlóhoz kapcsolódtak. A kemseiek maradtak hűek Piskóhoz egészen 1846-ig. Ekkor a lélekszám arányában elosztották a Piskón levő közös egyházi vagyont: pontosan 1/3-ad részét kapta meg Kemse. Így Kemsén megkezdődött az önálló gyülekezeti élet: oratóriumot építettek, praeoráns tanítót választottak- a piskói anyaegyház leányegyháza lett. A lelkipásztort évente hatszor vitték ki a gazdák sorfuvarban Kemsére az úrvacsorát kiosztani. A zalátaiak és luzsokiak, mivel nagyobb lélekszámú települések voltak Kemsénél, hamarosan templomot építettek, és olyan lelkészt választottak, aki az iskolai tanítást is vállalta. Lúzsok 1801-től lett anyaegyház. Második kőtemplomát 1852-53-ban építette. Piskón 1862-ben épült „díszes kőtemplom” az addigi fatemplom helyett. Kemsén 1913-ban fejezték be az új kőtemplom építését. A megépült templomok méreteik hatalmasak. Úgy számoltak az építtető atyafiak, hogy 100 év múlva is elég nagy legyen, mivel a régebbieket minden helyen a kicsinységük miatt kellett lebontani. Az akkori létszámnak 2-3 szorosára méretezték az ülőhelyeket. Ma bármelyik templom egyik karzata is elég lenne az egész gyülekezet befogadására.

A 19. század közepétől kezdve ez a vidék református lélekszáma az egykézés jelensége miatt az egyke, a 20. században és napjainkban pedig gyakran az „egy sem” vidékévé vált.[1]

 



[1] Szerkesztette: Andrási Marton Zsuzsanna levéltári munkatárs, Baranyai Református Egyházmegye Levéltára 2013.

 

Ügyfélszolgálat

H-Sz:  08:00-12:00
K-Cs:  08:00-14:00

Időpont egyeztetés elektronikus úton:
Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.